A mai nap.
Korán keltem.Már 6-kor kukorékoltam és végeztem a szokásos mindennapi tevékenységeim.Nahmeg tanultam.Muszáj voltam,első óran kémia doga.Tudván,hogy kémia nem az erősségem,feláldoztam magam és korábban felkeltem.Hiába.Egyszerűen nem értem.Ezek a reakciók annyira...annyira hülyeségek.Nemtudom minek tanittatják velünk a suliban.Nem akarok kémikus lenni,rendben van? Nah 5 perc késéssel ugyan de beértem a suliba(az osztálytársnőm hibája csakis).Megirtam a kémia dogát,amit kitalálhattok...nem lett túlzoottan jó.Sajnálom.A kémia nehéz tantárgy.Legalábbis nekem nagyon nehéz.Semmi elmélet,csak hülye feledatok.Sok ez nekem,nagyon sok.
A nap további részében semmi nemvolt.Megint lazák voltak az órák,sőt 1-kor már ki is engedtek a sulibol.(Pedagógiai kör volt ugyanis).Aztán elmentem ahhoz a sulihoz,ahová a valamikori legjobb barátnőim vagyis volt osztálytársnőim járnak.Borzasztó érzés volt velük hazajönni...Csak jöttem,de szólni nemnagyon tudtam.De még ők sem igazán.Nemvolt miről.Nemvolt közös témánk.Hiába próbálgattuk néha oldani a feszült hangulatot 1-2 poénnal.Nemsikerült.Olyan rossz mikor tudod:ezek az "idegenek" itt melletted,valamikor a legjobb barátnőid voltak.Mindent tudtak rólad,teis róluk.Imádtad őket és ez forditva is igaz volt.Mostmeg...Ezek már elveszett barátságok.Nem lehet őket visszahozni.Vagyis talán nagy kin keserven igen...de ahhoz sok munka kell.Nekünk pedig nincs akaraterőnk.Persze szeretném,ha újra minden a régi lenne,de már soha nem lesz.Mindenesetre én nem fogom hagyni,hogy végleg elveszitsem őket:) Hiszen valamikor barátok voltunk,miért ne lehetnénk megint azok? Most igaz az a mondás:"A remény hal meg utoljára".Ez olyan gyönyörű,és olyan igaz:)
Nahjó mára ennyi elég:)
