Nem véletlen,hogy a legtöbb ember ki nem állhatja a hétfői napot.Hétfő.Eleve kedvetlenül kel az ember,hisz tudja:vége a pihenéssel töltött hétvégének,és újra kezőodik a nehéz,kemény munka(legyen az szellemi vagy gyakorlati),Szerintem a legtöbb ember igy van vele(nohmeg Garfield is:P),ez alól én sem vagyok kivétel.Ezt a hétfői napot az is nehezitette,hogy elkezdődött a suli...Már az ágyból felkelés is nagy gondokat okozott: hideg,csipős reggel volt és ugyan ki szeretne kiszállni a jó meleg,puha ágyikóból?Hát én nem,de hiába végül mégis beadtam a derekam és kimásztam az ágyból.Aztán öltözködés,meg fogmosás meg hasonló teendők.Olyan fáradtnak éreztem magam,mint már nagyon régen.Meg amúgyis hétfő van,ez a legszörnyűbb napja a hétnek.Nah valahogy mégis összekapartam magam aztán osztálytársnőmmel kettesben elindultunk.Újra suli...naigen.Mindenkinek puszi-puszi,jópofizás,"Hogy vagy?","Jól vagyok","Akkor oké".Szal a kötelezők megvoltak.Persze voltak igazi "örülünk egymásnak" dolgok is.Pl Ervinnel igencsak egymás nyakába ugrottunk mikor találkoztunk,de ez természetes: hisz nagyon jó barátok vagyunk.Az oszi 15 perc alatt lezavarta az egész beszédet,örültünk is de nagyon,aztán hazamentünk.Othhon nagyon fáradtnak éreztem magam,le is pihentem jó pár órára.Este keltem fel,de még mindig úgy éreztem magam,mint egy mosott...valami:).Este Tv-zés,zene hallgatás meg hasonló dolgok.Azt hiszem ennyi a lényeg.A többi is következik,hamarosan:)...