A mai napom már alapból rosszul indult.Anyu költött -megjegyzem egy órával korábban a megszokottnál.Nagy nehezen kikeltem az ágyból.Ránéztem az órára aztán kikiáltottam anyunak,hogy dehhát csak 9-re megyek,még van egy órám.Hirtelen beviharzott a szobába és elkezdett orditozni,hogy márpedig most fogok felkelni es neki fogok tanulni,merthogy ő tudja,hogy a tegnap nem tanultam semmit.Merthogy ki sem pakoltam a táskámból.(Kérdés:nahde ő honnan tudta ezt?!).Meredt szemekkel bámultan,hogy most akkor mivan?! Aztán heves magyarázkodásba kezdtem,hogy de igenis tanultam,nemtudom miről beszél.Aztán visszafeküdtem,de nemszólt semmit.Mikor legközelebb felkeltem,megint kezdődött ugyanez előröl.Aztán persze bevágtam a durcit,merthogy kivételesen csak félig volt igaza.Ugyanis a tegnap pluszpontos feladatokat oldottam mateből...vagyis csak probáltam,de egyet sem sikerült megoldanom:D.Vegülis csak ő kért bocsánatot,hogy "jajjkislányomerrőlnemistudtam,neharagudj".Úgyhogy ebből a vitából is győztesként kerültem ki...Ahogy vesszük.
Suliban összesen 4 órám volt,gondoltam semmiség.A péntek amúgyis laza,úgyhogy itt nemlesz gond.Viszont arról teljesen megfeledkeztem,hogy matekből mára kellett volna megtanulni a képleteket...Lapot elő.7 képlet leirása.Ha 3-at tudsz,nemkapsz 3-ast,ha viszont nem akkor megyis a naploba.Perszehogy kettőt tudtam...(Csakigy zarojelben megjegyzem,hogy ha ez a 3-as bekerül a naplóba,akkor máris bukásra fogok állni.Bele sem merek gondolni).
Sokszor azon tűnődöm,hogy mégis honnan a bánatból vannak ilyen jo megérzései? Mindig,de mindig azon a napon krizál velem,amikor valamiből rosszul teljesitek.Amúgy sohasem szól a tanulásért...Hisz miért is szólna,első tanuló vagyok végülis annyira nem kell figyelmeztetni,hogy tanuljak(jó jó,matekből mindigis rossz voltam).Ma mégis...Ez a sors.Nem láttam a jeleket:))
Azt hiszem legközelebb hallgatok az intő szóra:)
Tanulság: anyunak mindig igaza van.